A szűkösség szemlélet: Sokan azért takarékoskodnak a pénzükkel, idejükkel és energiájukkal, mert nem hisznek abban, hogy bővíteni tudnának a lehetőségeiken.

 Nyílván nincsenek azonnali és varázslatos eredmények és minden kis lépés, amit tenni fogsz a komfortzónádon kívül esik, ami egy lelki fájdalmat okoz. De ne add fel, mert tudatos tervezéssel, értékes készségek elsajátításával megszerezhetjük azt, amire vágyunk, amivel ki tudunk teljesedni, és amivel ki tudunk lépni az ördögi körből, ami jelen esetbe a szűkösség szemlélet.

 Idő menedzsment

A produktív és sikeres emberek az idejüket beosztják, mert tudják, hogy az időnél semmi sem értékesebb. Fontos, hogy ne egy sablont húzzunk az életünkre, mert mindenkinek más az időbeosztása, életvitele és ez teljesen eltérő lehet a miénktől. Az olimpikonok percről percre osztják be az idejüket, mert a versenyen ettől múlik az első vagy a második hely. De úgy gondolom, hogy a hétköznapokban ez már túlzás lenne. Számomra legalábbis az.  

Én annak a híve vagyok, hogy adjunk mindig időt magunknak, mert idő kell, hogy egyik feladatról a másikra megfelelő képpen át tudjunk váltani.

 A másik tény, hogy egyszerre csak egy dologra összpontosítsunk, és ha azzal végeztünk, akkor lépjünk tovább. Azért fontos az időmenedzsment, mert korlátozott az időnk és az energiánk.  Van, hogy én jobban és produktívabban tudok teljesíteni a nap első felében, mint a nap második felében.

Ezért a nehezebb feladatokat mindig előre teszem. Fontos, hogy blokkokban gondolkodjunk és ismerjük meg magunkat, ismerjük meg a képességeinket, korlátjainkat.

Ellenőrzőlisták vezetését felejtsd el, inkább vezess mindent naptárba. Ezt azért említem meg, mert az ellenőrző lista óriási stresszt képes tenni az emberre.

A teendődet iktasd naptárba, és minden feladatnak adj megfelelő mennyiségű időt, hogy tudd elvégezni. A naptár is stresszt okoz, viszont mivel időhöz kötjük az egyes feladatainkat, kevésbé tűnik kezelhetetlennek és így könnyebb elvégezni azokat.

Van egy olyan mondás, hogy a „halogatás és az újjal mutogatás a szegény ember sportja”. Tehát amit mi beírunk, a naptárba azt következetesen végezzük is el.  Ne vállaljuk túl magunkat, csak annyit írjunk be a naptárba, amit képesek is vagyunk elvégezni, mert a halogatás később nagy problémát fog okozni.

Fontos az idő menedzselése, mert ha nem engedjük kifolyni a kezünk közül az időnket, akkor kézzel fogható lesz a fejlődés.

Rengeteg applikáció és digitális naptár van, ami segít megtervezni és beosztani a rendelkezésre álló időt. Én személy szerint a Google naptárját használom, mert könnyen követhető, kezelhető.

Ezek a digitális naptárak praktikusabbak, mint azok, amelyeket füzetbe vezetsz. Ott könnyen káosz keletkezik és felesleges stresszt okoz az. Erre is van egy nagyon frappáns mondás: „Ne felejtsük el, hogy a kőkorszak se azért ért véget, mert elfogyott a kő.”

Adaptálódjunk és használjuk ki az internet és a technológia lehetőségeit.

A következő részekben a másik két erőforrásról fogok írni. Tartsatok velem :)

(Ha tetszett a bejegyzés, akkor iratkozz fel és szólj hozzá)

Az erőforrás-menedzsmenttel kapcsolatos gondolataim, nem egy meghatározásokkal teli közhelyes, sablonszerű leírásként akarom, hogy funkcionáljon, hanem egy praktikussági szemszögből leírt véleményként.

Mi is az erőforrás menedzsment?

Az életünk arról szól, hogy az erőforrásainkat elhasználjuk az értékrendünk szerinti célokra. Viszont fontos, hogy célravezető és kifizetődő, legyen mire költjük, és mibe fektetjük az időnket, energiánkat és pénzünket. Ehhez viszont szükség van arra, hogy az erőforrásainkat, jól tudjuk menedzselni.

Első lépésként bontsuk 3 részre az erőforrásainkat:

• Idő
• energia
• pénz

Régen azt gondoltam, hogy egyensúlyban lenni az nagyon fontos tényező a mindennapokban. De nagyon hamar rájöttem, hogy ez egy baromság, és aki ezt próbálja eladni, mint egy jól bevált módszert, akkor nem tudja, mit beszél, mert ezt képtelenség hosszútávon jól és növekedés orientáltan véghezvinni. Azóta inkább arra törekszek, hogy az egyensúlyozásra figyeljek.

Az egyensúlyozásnak pont az a lényege, hogy a két véglet között próbálok ingadozni és nem az, hogy egyfolytában egyensúlyi állapotot hozzak létre.

Határozzuk meg, hogy mi is a két véglet:

 Az egyik véglet az, amikor pihenünk, kikapcsolódunk, stb. Ezt nevezzük el: relaxációnak. A másik véglet az, amikor munkát végzünk és csak arra koncentrálunk. Ezt elnevezhetjük intenzív munkavégzésnek.

 A célom mindig az, hogy az intenzív munka és a relaxáció közötti ingázás átlaga legyen az egyensúly és ne a cél maga.

Azért fontos ezt kifejtenünk, mert ha leragadunk az egyensúlyi állapotban, akkor nem fog változás történni az életünkben. Viszont ha az ingázást választjuk a két állapot között, akkor robbanásszerű lesz a változás.

Hogy miért?

Azért, mert amikor az életed azon részénél vagy, hogy neked most teljes erőbedobással és teljes hatásossággal kell odatenned magad, akkor az 100% erőkifejtést jelent. Ezt követheti egy teljes relaxációs időszak, amikor megpihensz, és megújult erővel, nagyobb kapacitással még nagyobb volumenű munkabírásra leszel képes.

Példaként a testmozgást hoznám fel. Amikor intenzív testmozgást végzünk, akkor stressznek tesszük ki a szervezetünket és izmainkat, amelyekben mikrószakadások keletkeznek. Amikor ezek begyógyultak, regenerálódtak, akkor a szervezetünk fel van készülve arra, hogy következő alkalommal jobban bírja az edzést. Tehát elértünk egy fejlődést és egy kapacitás növekedés történt.

De ha csak a kutyát visszük el sétálni, akkor nem történik egy olyan intenzív munka, ami kiváltaná ezt a fejlődést és nem leszünk tőle jó kondiba, pedig az is mozgás.

Tehát az egyensúlyozás azt jelenti, hogy egy intenzív edzést, ha egy megfelelő regenerálódás, relaxáció követ akkor fejlődés tudható be.  De ha csak egy egyensúlyban történő sétálást végzünk, akkor nem lépünk ki a komfortzónánkból és nem fogunk fejlődni.

A következő részekben a 3 erőforrás stratégiáiról fogok írni. Tartsatok velem :)

(Ha tetszett a bejegyzés akkor likeold és iratkozz fel :) )